miért?

miért élünk?
miért vagyunk ezen a bolygón?
miért pusztitja az ember önszántából magát?
miért ragaszkodik olyan dolgokhoz amik szürreálisak?
miért hiszünk dolgokat véletlennek?
miért félünk a haláltól?

próbálok legjobb tudásom szerint rájönni arra, hogy eme kérdéseket miért övezi ekkora misztikum az emberek életének kanyargós útján.a válasz ott lebeg mindenkinek a feje felett, ott van minden szavunkban mozdulatunkban.de mégis ha feltesszük magunknak őket mégis úgy érezzük, képtelenek vagyunk azt a megfoghatatlan választ szavakba, gondolatokba rendezni.kitartónak kell lenni, hogy meg tudjuk fejteni ezt az ősi gondolatsort.

az élet kifejlődése a mai világban már puszta tény, történelem.de a dolog miértje akkor is ott lebeg a számos mutáció mögött, melynek végén az ember áll, mint eme bolygónak őrizője és uralkodója?nem hinném.inkább mint jogtalan bitorlója, irtások árán szerzett területek tolvaja.valószinüleg azért vagyunk ezen a bolygón, hogy tanuljunk.hogy megtanuljuk, a körülöttünk lévő világ nem azért van, hogy minket eltartson, hanem hogy kölcsönhatásban élhessünk vele.az ember még nem áll készen rá, hogy felfogja ezt.tagadja.akkor fog rájönni mikor késő lesz már.mikor semmi és senki nem segithet rajtunk.az univerzum végtelen haragja kiterjed ránk és elpusztit minket, mint egy rossz kisérletet.

még mindig nem értem.miért teszi az ember mindezt?mind globálisan mind perszonálisan pusztitjuk magunkat és környezetünket.ezt nem értem.talán nem is fogom soha.lehet hogy igen.minden esetre érzem közel járok a válaszhoz.valamiért már-már kényszert érzünk arra, hogy tönkretegyük azt ami van.mind olyan és olyan dolgok jelennek meg a világon, amik csak károsak.egyszer összecsapnak azonban a hullámok.a hullámok, mik úgy söprik le erről a bolygóról ezt a fajt, hogy nyoma se marad egy esetleges későbbi civilizációnak.

a szürrealitás végtelen útvesztőiben tengődünk.mint kisérleti egerek kapaszkodunk egy jelbe, ami hitünk szerint továbblendit, segit minket.csak az a baj, hogy mind olyan dolgok ezek, melyek sohasem teljesülnek.ringatjuk magunkat az illúziók bölcsőjében és elfeledjük miért is élünk.elefejtünk önmagunk lenni.mindenki beilleszkedik a társadalom által megkövetelt szürreális formákba, még ha belül tiltakozik is ellenük.a tiltakozást ki lehet irtani.el lehet hallgattatni, mint egy nem kivánt zenét a rádióban a hangerőszabályzóval.

véletlenek.véletlenek nincsenek.nem is voltak.és nem is lesznek.a véletlenek olyan dolgok, amiket nem akarunk elismerni, de mégis megtörténnek.semmi sem történik ok nélkül.ebben a világban minden kölcsönhatásban van, és minden tettnek következménye van.a véletlenek úgy gyűrűznek, mint egy tó, ha kavicsot hajitunk bele.egyszer ezek a gyűrűk körbérnek.
senki sem lát már az orránál tovább.talán minden nyelvben ez a szó a legfelszinesebb, a legfeleslegesebb.nincsenek véletlenek.a véletlen csak egy fakultativ jelző amit ráillesztünk egyes részekre az életben.de azért mélyen bent tudjuk, hogy azért nem igy van.akkor meg miért harcolunk ellene?érdekes gondolat menet nemde?

ahogy a halál gondolata is.mindenkit halálra rémit.remélem érezhető ebben az irónia.a halál nem egy olyan dolog amelytől félnünk kellene.de a több ezer éves múlt, az erős valláskötelezettség, a vallások által létrehozott fiktiv világok létrehozták az emberekben azt a képet, hogy a halál egy félnivaló dolog.és ez a kitalált tény az idő folyamában hömpölyögve csak csiszolódott mig nem teljes misztikumba nem veszett.a halál ténye talán az egyetlen amit szemlélve kijelenthetem:nagyjából megértettem.hiszen a halál nem egy rossz dolog, nem egy gonosz dolog.a halál talán az egyik legjobb dolog az életben.főleg ha úgy fogadjuk, hogy tiszta a lelkünk és tiszta a szivünk.a halál csak a végállomás egy hihetetlen hosszu és fárasztó utazás végén.valaki nem birja végig ezt az utat és előbb leszáll.de aki végigutazik annak rossz már nem lehet.békében átadhatja magát az öröklétnek, az enyészetnek.nincsen ebben semmi tragikum.persze aki itt marad a másik oldalon annak talán van.de attól még az itt maradott élete nem állhat meg.gyászolni persze kell, de nem egy örökkévalóságon keresztül.utána fel kell, hogy váltsa a gyászt a békés megnyugvás, hogy az elvesztett immáron megpihenhet.nem a tulvilágon.olyan nem létezik.de pihenhet...

érdekes gondolatok nemde?