táncolj...

zene zene zene...hihetetlen hatalmad fogva tart engem.irányit.befolyásol.tanácsot ad.a zene az egész élet az élet maga a zene.mikor zenét hallgatok megszünik létezni minden ami rossz.

észre se veszem és már mozgok a zene ritmusára.érzem ahogy testem minden részét elönti ez a kellemes bódulat.fekszem az ágyon.de mégsem ott vagyok.valahol máshol.több kilométer magasan repülök a felhők felett szelem őket.de ez nem elég még tovább már már egy másik univerzum határán vagyok.zajos puffanással zuhanok vissza ágyon fetrengő fizikai porhüvelyembe.meglepődve nézek körül.mi történt?hol az euforia?tovább akarok menni.csend van.már már dobhártyaszaggató csend.meglepve konstatálom hogy megállt a zene.

ezen könnyen lehet segiteni.szórakozottan beülök a monitor elé.kattintok párat és megint átitat a tömény szeretet.utazok is tovább.de mégis minden más.az előbb nem erre jöttem.nem baj jó lesz a kerülőút is.megszűnik minden gond.agyamra leszáll a köd és csak egyetlen érzés van jelen testemben és lelkemben.szeretet.tömény mindent átitató szeretet...

ha zenét hallgatok nem tudok senki utálni.de ezért az érzésért harcoltam.egész életemben ugy harcoltam érte magamban hogy nem is tudtam róla.csak éreztem.több zenét kellett kipróbálnom több szubkulturához kellett csapódnom mire öt hosszú éve megleltem azt ami nekem kell.és igy van ez rendjén.már már furcsa a teljesség érzete ami jelen van bennem.nem fogom ezt elengedni soha de soha.

egy embernek élete során meg kell találnia azt a zenét amit szeret.és akkor elkezdhet élni.persze ez igy nem helytálló.zene nélkül is van élet.de a zene egy olyan drog amit úgy fogyaszthatsz hogy nem büntetnek meg és nem csuknak le érte.a zene ellen nem hoznak létre rehabilitációs táborokat.pedig szerintem a zene a legsúlyosabb drog.

beleestem a zene addikciójába.és ha kapok még több kell belőle.nem birom nélküle.kell a harmónia amit megad nekem.

egy jó dolog a zenében...mikor üt nem érzel fájdalmat - mondta valamikor bob marley.és mennyire igaz.már az ősemberek is csináltak maguknak zenét.kiváncsi lennék hogy ugyanabból az identitásból e mint ma.érdekes...

egy rossz dolog van benne.a föld igy is tul meg van osztva.túl van kategorizálva.és sajnos a zene csak még egy lapáttal tesz erre.rengeteg szubkultura rengeteg csoport rengeteg identitás.mégis oly kevés értelem.no nem emberileg.a zenei értelmet mondom.hiszen olyan zenék vannak túlbálványozva amiket számitogép alkot nem is ember.a művészi tényező kihalt már.hol vannak a nagyok mint verdi vagy beethoven?elvesznek az éterben.tudjuk hogy van mégsem veszünk tudomást róla.sajnálatos...

örülök hogy a zene ennyire átszövi mindennapjainkat.de mégis egy kis üröm is vegyül az örömbe.hogy miért?éppen ezekért amiket fenn emlitettem.mégis...ettől még ugyanugy hallgatom...

és állitólag a zene nem drog?nocsak...