Egy férfi gondolatai

Egy férfi gondolatai



Nem tudta volna megmondani, hány óra van. Azt se tudta volna megmondani, hogy hogyan került ide. Azt se tudta volna megmondani, hogy valójában hol is van. Mi vezetett idáig? Valószínűleg nem csak az átivott éjszaka. Valamilyen szinten ő is ezt akarta, hogy ide jusson. De hova is? Egy idegen nő ágyába, egy idegen helyen. Még a nevét sem tudta.
Érdekes dolog a pillanat alatt fellobbanó szenvedély… Vaddá és egyben érzékivé is teszi az embert, lesi a másik fél minden kívánságát. Azonban arra nem is késztet, hogy a valódi értékekre figyelmet fordítson. Valahogy így maradhatott ki a nevek kicserélése.
Egy teljesen átlagos péntek estének indult… De valahol mégis kisiklott olyannyira, hogy most nagyjából még a saját nevét sem tudta. Minden a veszekedéssel kezdődött. Állandóan veszekednie kell. Csak azért, mert nem érti meg senki. Akiről pedig azt hinné, hogy megérti, az pedig hátba szúrja. Nem történt ez most se másként. Fel kellett, hogy szarvazzák, ahhoz, hogy észbe kapjon. Nem éppen a legjobb alternatívát választotta. Teljesen leitta magát.
Már- már megütötte az emberi szánalmasság legmagasabb mércéjét. Az alkoholnál undorítóbb és veszélyesebb dolog nincsen. Undorító, hiszen kifordítja még a legjobb és legigazabb embert, és fékezhetetlen vadállattá változtatja a legszelídebb egyéneket is. Veszélyes, mert hihetetlen mód őszinte lesz a leghazugabb ember is. Olyan dolgokat mond el mindenki az alkohol befolyásoltsága alatt, amiket másnap többszörösen meg is bán. Feltéve, ha emlékezik rá… De az esetek többségében ez nem így van.
Mint ahogy az ő esetében is. Fogalma sincs arról, hogy keveredett ide és ez a kérdés már kikészíti lassacskán.
Gondolataiból egyszerre kizökkentette valami. Egy hang. A nő mellette halkan nyöszörgött álmában. Odafordította a fejét, hogy szemügyre vegye.
Elsőre ez nem volt egyszerű feladat, mert a kies hotelszobában teljesen sötét volt nem számítva az ócska tv adás nélküli vibrálását. Csak a hangyák végeérhetetlen küzdelme zajlott benne, de ennek fényében, majdnem teljesen látta a fiatalasszony minden vonalát. Öröm volt ránézni… Feszes keblei, mint magányos dombocskák, lapos hasa és kidolgozott feneke volt. Az arcáról nem is beszélve. A mély ártatlanság tükröződött rajta és mégis egyben ott ragyogott rajta a pajkosság és kicsit a rosszaság vegyes elegye. Valószínűleg ez játszott nagyon nagy szerepet abban, hogy aznap este elcsábította, és hogy itt kötöttek ki.
Az éjszaka, amit együtt töltöttek, forrón izzó sexualitásban, az is bizonyította, hogy mennyire kiismerte a hölgyet ilyen rövid idő alatt. Az érzés, amikor együtt voltak, szavakkal szinte leírhatatlan. Teljesen ráhangolta magát az ő vágyaira, ő pedig a társáéra. Van valami ebben a nőben… Valami megfoghatatlan… Valami csodálatos…
Érdekes a gondviselés. Lehet, hogy most éppen névtelenül fekszik ennek a lánynak az oldalán, ő sem tudja ki az, s a másik sem. És mégis ez az együttlét. Valami sokkal mélyebb, sokkal több volt egy futó kalandnál. És belül tudta – nem tudta érezte -, hogy a nő is így van ezzel.
Mindezek tükrében, csak ő volt ébren. Pedig szerette volna átbeszélni a történteket. Nem volt szíve felébreszteni. Hisz oly békésen aludt…
- Eh…! Megint mibe keveredtem… – dörmögte inkább a félhomálynak, semmint magának.
Egy sablonos mulatságnak indult az egész, inkább a felejtés, mint a helyzet komolysága miatt. És ez lett belőle. De mi is? Maga sem tudta. Nem tudott magyarázatot találni a dolognak a mély, rejtélyes mivoltára.
Az agyában a kerekek már-már olyan hangosan forogtak, hogy félt felébreszti a mellette nyugodt álomba merült szeretőt.
- Legalább a nevét tudnám… - mormogta maga elé. De ha megtudná a nevét, az elrontaná az egyszerűségét ennek a jól kivitelezett estének. Egyszerű és mégis komplikált éjszaka. Komplikált, mert ahogy itt feküdt egyszerre egy kisebbfajta vonzalmat, szeretet érzett a nő iránt.
Egyszerű, hiszen így mindenki nyugodtan élhet tovább, mihelyst eltávozik még a nő ébredése előtt. Igen, erre készült. Minden ellentmondás ellenére már jó előre tudta, hogy ezt fogja tenni… Mielőtt az felébred, halkan felöltözik és kioson a szobából, jól lehet, azt sem igazán tudja, melyik környékére keveredett a városnak.
De nem bántja meg ezzel? Nem igazán értette, mit is kellene most tennie. Sajnos azonban, vállalnia kellett a dologgal járó következményeket, melyeket még önmaga sem tudott, hogy mik lesznek. Lesznek, az egész biztos… Lehet, hogy élete legnagyobb hibáját követi el, lehet, hogy meghozza a legjobb döntést, amit ebben a szituációban lehet.
Gondolkodása egyszer csak nagyon mély és egyenletes álomba csapott át. Észre sem vette, hogy hogyan, és mikor aludt el. De elaludt. Az éjszaka jóságos őrangyalként borult a két magányos és mégis összetartozó lélekre.
Reggel, amikor a férfi felébredt, rémesen volt. Tisztában volt vele, hogy miért. A szemét még nem nyitotta ki, mert képtelen volt rá, szájából még mindig dőlt az állott nyál és alkohol szaga. Ajkai ki voltak cserepesedve. Cefet másnapos volt. Erről még jó tanúbizonyságot tett hihetetlenül szaggató koponyája.
És hirtelen bevillant neki minden… Az éjszaka. A nő. Minden. Hirtelen felnyitotta szemeit, hagyta, hogy hozzászokjanak egy kicsit az ablakon vízesés módjára betóduló fényhez. Az első dolog, amit észlelt a televízió volt, amiken még mindig a hangyák végtelen hadsereg gyilkolt győzelem nélkül. Tudta, hogy valami nincs rendjén. Erről meg is bizonyosodott, amint jobbra fordította fejét. Az asszony nem volt mellette. Nem, hogy nem volt mellette de a szobában sem.
Hirtelen mély csalódottságot érzett. Nem azért, mert ő akarta ugyanezt megtenni a nővel. Nem… Amiatt, így, ebben a helyzetben mást érzett. Szimpla bűntudatot. Nem tudta összeszámolni, hány nővel tette meg már ugyanezt, amit most – irónikus -, de egy nőnemű tett meg vele. Megfogadta, leáll ezzel az életmóddal, és nem bánt meg többé így senkit.
Azért érezte a csalódást, mert úgy gondolta, hogy a másik is hasonlóképpen értékelte az éjszakát, és ugyanúgy érez iránta. Ezek szerint nem. Van ilyen.
Lassan feltápászkodott és nekilátott összeszedegetni össze-vissza leszórt ruháit. Mikor felöltözött, fogta magát kisétált a szobából, és egy határozott mozdulattal berántotta az ajtót. Nem tudta hova indul, de azt tudta, hogy ma is megtanult egy fontos leckét…





Hetyei Viktor