kódfejtés?

A sorsod az egyetlen amit nem vehetnek el tőled!

Erre a megállapitásra egyedül jöttem rá...legalábbis még senkinek a szájából nem hallottam ezt a mondatot...szerintem van benne valamennyi igazság nem?
hiszen egy ember nem tudja eldönteni teljesen hogy mi történjen vele...véletlenek márpedig nincsenek...a véletlenek olyan dolgok amiket a sorsunk rak az orrunk elé...és ha sikerül észrevennünk vidáman felkiáltunk: ugyanmár csak véletlen volt!
de azért legbelül érezzük hogy ez nem lehetett szimpla véletlen...hiszen nincs még egy ilyen dolog ami pont akkor pont igy bekövetkezik...a véletleneket fel kell ismerni és tudatositani kell hogy egy magasabb szintre tudjunk lépni....

csak az a baj hogy a legtöbb ember nem akar magasabb szintre lépni...ők csak toporognak...de miért?

valószinüleg mert gyávák...nem merik maguknak bevalanni hogy többre is képesek...félnek a megmérettetések súlyától, félnek a problémáktól, félnek attól hogy mit szólnak rájuk az embertársak....egszóval félnek az élettől! félnek maguktól!
lassan mindenkiből kiveszik az optimizmus....pedig ez talán még az utolsó reménysugár a körülöttünk már-már összeomlóban levő világon...pedig ott lebeg mindehol csak meg kellene fogni...be kell fogadni...mint az eső, vagy vihar utáni első gyenge napsugarakat amelyek elementáris erővel járják át a testet...

persze nem azt mondom hogy gondok megszűnnek létezni ha azt akarjuk hogy szűnjenek meg...sajnos gondok és problémák mindig lesznek. nem tudjuk öket lesöpörni mint holmi cigarettavégről pattant hamut...de lehet tenni ellenük... és aki tesz ellenük az már egy szinttel feljebb mozog...nem próbálkozni kell hanem cselekdni....nem sirni kell hanem vidámnak lenni...nem otthon ülni a sötét szobában és gondolkodni hogy jaj de szar az élet hanem minden rossz dologban felismerni a jót és mosolyogni...

ahány ember annyi élet, oly sok lélek és még több méreg...!

sajnos mindenki elfelejtett jókedvvel élni...nem értem hogy miért...jobb a depresszio kanyargós útvesztőiben tekeregni ahol nem tudod hogy melyik kanyar után mi vár rád?
jobbnak nem jobb sőt rosszabb mégis nagyon sok ember ezt az utat választja a boldogság harmonikus egyenes útja helyett...
persze mindenki a maga módján küzd meg azzal a feladattal amit a sorsa elé állit...mindenki ugy küzdi le ahogy tudja....vagy ha nem tudja akkor feladja...de feladni sosem szabad!

életem során megtanultam azt hogy mindig mindenböl van kiút!

általában ez a kiút ott van az orrunk előtt...és nem azért nem vesszük észre mert elrejtették...nem nem nem...azért nem vesszük észre mert nem akarjuk....jobban szeret mindenki saját maga által kevert dagonyában henteregni mint holmi rosszindulattal rosszkedvel ellenszenvvel felhizlalt zsirsertések...

érdekes nem?

nem hiszem hogy vannak akik igy gondolkodnak magukról de ez a szomorú igazság...
mindenkinek kimosták az agyát...akik pedig küzdöttek ellene és megmaradt elméjük tisztasága azokat pedig kinézik....miért?lehet hogy éppen ezért nem tudom...mert nem vagyok agymosott zombi...
ott van az emberek szemén egy fekete fátyol ami semmi fényt nem enged át...csak a szennyet és a mocskot amik miatt kiveszik az emberi lényböl az együttérzés a jókedv és a szeretet...agymosott rabszolgákká válik lassan mindenki és nem tesznek ellene semmit...sodrodnak mint holmi vizihullák...érdekes...
érdemes ezen gondolkodni...