2009. szeptember 19., szombat

pezsgőtabletta

valami megint van.

érzem hogy testem minden négyzetcentiméterét elönti a jól ismert izgalom.szombat este van.ugyanezt éreztem tegnap.egy kis rosszérzéssel keverve.első sorból nézhettem végig ahogy megvernek egy embert.megláttam gondolkodás nélkül futottam.pörögtek az események.odaértem.ellöktem az embert.agyamba lüktetett az adrenalin.

nekem ugrik?

nem tudni.ember.az ember egy szeliditetlen vadállat.nem tudni mit fog tenni.amit az ember várna annak az ellenkezőjét.le tudtam nyugtatni az embert.utána megnéztem az áldozatot.merő vér volt.nem vettem észre az események menetében hogy teljesen véres vagyok.egyedül én nem alkalmaztam fizikai brutalitást de én vagyok véres.éreztem hogy viszolygás fog el.más ember vére tapad hozzám.még ha nem is miattam...


az emberi brutalitás olyan szintet ért el amit soha nem gondoltam volna.mindenki azért jár el valahova szórakozni hogy szétüssön valakit.mert attól ő megszerzi azt a tekintélyt amit amugy nem kapna meg.túlbuzgó tesztoszteronhuszárok ütik egymást a város minden részén.amerre megyek az éjszakában csak erőszak erőszak és erőszak...


miért...?!

miért nem tud az emberiség úgy élni, hogy az emberek ne érezzenek késztetést arra hogy egyfolytában valami konfliktusba bonyolodjanak.nem értem.nem lehet ma már egyszerüen élni.mindenkiben a potenciális ellenfelet kell keresni nehogy meglepetésként érjen egy szóváltás vagy egy verekedés.


mire jó ez a brutalitás?


arra hogy levezessék az emberek a hétköznapokban felgyülemlett problémákat.hiszen ez egy kölcsönhatás.mindenki másra teszi át a gondok sulyát.még ha másféleképpen is.csak könnyebnek érzi már ugy hogy valakit jól leintézett.értelmesség a köbön...


soha nem éreztem késztetést a verekedésre.persze voltam részese már.alá kell hogy irjam amikor valaki egy jól kifejlett bunyó kapujában áll....nos az egy hihetetlen jó érzés....elönti az adrenalin és az euforia egy olyan egyvelege, ami elhiteti az emberrel hogy akárkit le tud intézni.agyam ködös lesz.a fényeket tompán látom csak.nézem az embert aki nem hagy élni.érzem ahogy az ereim nem vért hanem tömény adrenalint pumpálnak amik csak elősegitik agyam torzulását...
aztán megindul.mintha valami természetfeletti erő mozgatná hajladozik mindenki az ütések elől.ha pedig be is kapnak egyet egyet azt is csak tompán fogják fel hogy aztán elementáris erővel kontrázzanak.majd elcsendesedik a dolog.és az ember nem is emlékszik már hogy min ment a balhé.mindenki megy a maga dolgára....
ennek megint mi az értelme?
valaki elmesélhetné....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése