szar dolgok az érzések....

miért?
nem tudni de biztosan azok...

érzéseink úgy irányitanak és befolyásolnak bennünket hogy nem is vesszük érze...a nők...talán a nők észreveszik és ezt keresztelték elmésen női megérzésnek...nem tudom mennyiben mások hogy jobban ráfognak dolgokra de most nem is ez a lényeg...érzelmeink és érzéseink tengerében örök fogságra vagyunk itélve ahonnan nincsen kiút.persze nem a jó érzésekről beszélek meg az ilyenekről bár azoknak is erősen rabjai vagyunk.


nem tudunk már tárgyaligosan gondolkodni...mert hiszen aki nem érző lény az csak rossz ember lehet.mindenki azt hiszi azokról az emberekről akik tárgyilagosak hogy valami túlgörcsölt túlrobotizált teremtmények akik nem élik az életüket...pedig szerintem ez a normális...mikor megmarad a realitás mégis beismerjük hogy ott van mélyen az érzések világa...meg kell találni az egyensúlyt csak akkor leszünk boldogak.


hiszen ha túl belesüppedünk az érzelmek kényelmes karosszékébe akkor depressziósak leszünk....legyenek ezek jó vagy rossz érzések...ha pedig túl tárgyilagosan szemlélünk mindent akkor pedig kiveszik belőlünk az élet öröme....

de akkor hol itt az egyensúly?


mert ma már nagy általánosságban csak ez a kettő véglet létezik...próbálok a kettő között létezni még néhány hasonlelkű barátom és néhány ember....mint valami különálló hibridfaj tengődünk igy....mert mi teszünk azért hogy megtaláljuk magunkat hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt ami mozgat...
érthető is hogy ha mind barátságok mind kapcsolatok terén valaki olyat keresünk aki ugyanúgy gondolkodik mint mi....aki megért és elfogad...aki nem kritizál hiszen hasonló cipőben jár...sajnos a hátulütője ennek a dolognak hogy nagyon kevés ilyen ember létezik és még kevesebb találja meg őket vagy éppen azt akit keres....a többi hasonszőrű ember pedig csak keres....keres...keres és nem talál....már már elbizonytalanodik hogy benne van a hiba...lehet...de tesz ellene hogy ne igy legyen...és még mindig csak vár...várja hogy valaki megváltoztassa az életét...valaki aki hat rá ...

de nem...

nem jön...


ismerősei közül egyre többen és többen találnak rá arra az emberre akivel boldogok...csak ő nem...ő kitartóan keres nyitott szemekkel szemlél hogy még a legapróbb jelet is észrevegye ha feltűnik.még mindig semmi.mintha egy sivatagban mint utolsó reményért vizért könyörögne...

körülötte mindenki boldog.nem irigység ez félre nem értendő.csak fájó dolog mert hihetetlen hogy az ember nem talál egy hozzá illő és méltó egyéniséget.nem akarja elhamarkodni....ha már egyszer feltűnik tűnjön fel úgy hogy érezzék azt hogy egy életre egymáshoz kötődtek...


de ha elhamarkodjuk....nos...ahhoz a fájdalomhoz foghatót nem él át senki.az a fájdalom csak belülről mardos...hogy mit rontott el...miért pont igy...csak emészt mardos addig mig már belül nem marad semmi.sokan ezt az ürességet rosszul kezelik....hagyják ott üresen tengődni nem tesznek vele semmit..pedig ilyenkor az a rész új emlékekkel új tapasztalatokkal kell feltölteni.és ha már annyit tanult vagy csalódott az ember talán készen áll majd arra hogy fogadja azt az embert akit neki szántak vagy akivel élete végéig élni tudna akár...persze nem lehet tudni hogy ki lesz ez vagy hogyan mert lehet hogy a másik véglet következik be...


de abból is csak tanulunk...


ami nem öl meg erősit...